ABOUT ME | Egy tökéletes világban

Szerző: Bikira Roni

Sziasztok lányok,

hosszú hetek, talán már hónapok is elteltek, amióta nem jelentkeztem. Nekem kellett ez az idő, hogy eldöntsem mi legyen, hogy legyen és mi menjen, mi maradjon. A blog már öt éve velem/velünk van, de 2011-ben teljesen más volt az életem. Főiskolára jártam, dolgoztam mellette, de csak gyakornok voltam. Andival rengeteg időnk és mondanivalónk volt. Imádtuk, csináltuk és lelkesek voltunk. Ez volt a hobbink. Mindenki elfárad néha, én tavaly nyáron – a hollandiai költözéskor – fáradtam el a hobbimban. Azóta csak hébe-hóba írok, amikor éppen elkap a láz, már nem okoz lelkiismeretet és fájdalmat, ha egy nap nem posztolok, vagy nem írok azonnal egy ajándékba kapott termékről. Mára ezt a kényszert elengedtem. Nagyon köszönöm Andinak, hogy ennyire türelmes és sosem csapta az arcomba, hogy miért nem csinálok semmit. Csinálta, írt és vitte a hátán a blogot. Ő is változik, az élete is sok változáson megy keresztül, nála is háttérbe szorult a blog. Mindketten felnőttünk, már nem azok a fiatal 20-21 éves lányok vagyunk, akiknek az a legnagyobb gondja, hogy mit vegyek fel a másnapi outfit fotózásra.

Persze sok mindenki lemorzsolódott ez alatt az idő alatt, nem hibáztatom őket, hiszen, ha nincs új content, akkor tovább kell keresni és máshol elolvasni. Leginkább ebből lett elegem. Ugyanazok a cégek támogatják ugyanazokat a bloggereket. Mindenki ugyanarról ír. Ha egy-egy beállításnál, bejegyzés típusnál úgy érezzük, hogy feltaláltuk a spanyol viaszt, kiábrándítanak, hogy nem – ezt már más is megcsináltam a tudtunk nélkül. Nem tudhatjuk, mert annyi blogger/vlogger van, hogy ez már lekövethetetlen. Én magam sem nagyon olvasok már blogokat, csak ha éppen kedvem támad – átálltam a Youtube-ra. Van négy-öt kedvenc, akiket azért végigkattintok, megnézem a csodálatos képeket, elmerengek, hogy régen én is ezt csináltam és rájövök, hogy ez nem hiányzik. Nincsen egy hétvégén felesleges négy órám, hogy a hétre mindent befotózzak, mert van jobb dolgom már. Sosem szerettem unatkozni, de ez az Erasmus után exponenciálisan olyan magaslatokig emelkedett, hogy néha már a saját fejemet fogom, hogy miért kellett ebbe is belekezdeni. Eddig egyedül voltam, most már nem vagyok. Biztos voltam benne, hogy ha ez bekövetkezik, akkor is csinálni fogom a blogot, mert az a legfontosabb. Hát nem.

Egy tökéletes világban egy nap 41 órából áll, mindenre van idő. Nem száraz a hajam, alszom mindennap nyolc órát, de ha mégsem, akkor sem Kanken táskákkal a szemem alatt kelek. Egy tökéletes világban a szakdolgozat is flottul ment volna, nem két hónap alatt. Egy tökéletes világban lenne kedvem nekilátni az államvizsga tételeknek. Egy tökéletes világban mindig minden csont nélkül menne, elsőre, sok-sok időt megspórolva nekem. Nem aggódnék, hogy ez így elég jó? Én elég jó vagyok a munkában? Otthon? Egy kapcsolatban? A suliban? Sosem leszek az, még egy tökéletes világban sem.

A bejegyzés célja nem a búcsú, mert nem megyek sehová. Egyszerűen – ahogy már többször is – szerettem volna kiírni ezt mind a mellkasomból, mert már furdalt egy ideje. Biztos, hogy fogok írni és posztokat gyártani, most épp több ötlet is van a fejemben. De nem kötöm magam határidőhöz, listához, feladathoz. A Bikira már régen nem az, ami az elején volt. Sokkal jobb, értettebb, komplexebb – mint, ahogy mi is mások lettünk. Mindig is szükségem lesz egy felületre, ahol leírhatom ha boldog vagyok, ha szomorú vagyok, ha jó dolog történik, ha rossz dolog történik. Most egyébként úgy érzem a jó helyen vagyok, jókor, a jó emberrel/emberekkel. Csak szerettem volna, ha ezt tudnátok és annyit akartam mondani, hogy sajnálom, hogy a blogtól eltávolodtam és nem közeledtem felé. Köszönöm, annak aki ezt végigolvasta. Ha kommentet is hagytok, ki fogok ugrani a bőrömből!

13162293_10204721550277393_791674726_n

Roni






  • rebus ♥

    Roni ez teljesen érthető amit írtál, természetes, hiszen változnak a dolgok. örülök hogy minden oké veled! én eddig is és ezután is várom Tőletek a bejegyzéseket, akkor is ha csak 3 sort írtok :) hajrá csajok!:)

  • Kata Abraham

    Hát én a két szakommal, szemeszter végén és egy távkapcsolattal abszolút megértelek… és sose magyarázkodj a blog miatt, maradjon ez élvezetes hobbi, én várom a bejegyzéseket, bármikor, bármiről! :)

    • kitartást! :) köszönöm, hogy írtál!

  • Niki

    Hehe, nekem pont ezek a személyesebb bejegyzések a kedvenceim tőletek. :) Kíváncsian (és türelemmel ;)) várom, mi jön még.

    • nagyon köszönöm, hogy írtál és a türelmet is!

  • Gyöngyvér

    Kedves Roni!
    Szerintem az, aki évek óta Veletek van és olvas Titeket, nagyon boldog, hogy lett Párod, sok mindent csinálsz és teljes az életed. Én legalábbis így vagyok ezzel. :) Szeretettel várok bármit, amit írtok, de nem elvárok. :) Minden jót Neked!

    • Kedves Gyöngyvér!
      Nagyon köszönöm, hogy írtál, nagyon sokat jelent! :)

  • Anna Rendes

    Kedves Roni,
    Csak 1-2 éve követlek titeket, és mindig várom az új bejegyzést. Nem számít mennyi idő telik el két poszt között. Ebben a rohanó világban örül az ember, ha saját magára van ideje, nemhogy még munka, suli, barátok és párkapcsolat mellett blogot is vezessen. Persze le a kalappal annak, aki ezt végig csinálja éveken keresztül, de az első a boldogságotok, nyugalmatok. Ha ez azzal jár, hogy csak 1 két hetente van poszt, hát legyen ;)

    • nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! :)

  • Dii

    Teljesen érthető a dolog, egyébként nem is érdemes erőltetni a bejegyzéseket, ha nincs kedve az embernek hozzá, mert így vagy úgy, de érződik rajta. Azért örülök, hogy hallottunk felőled és annak pláne, hogy nem búcsúzni jöttél ;)

  • Eszter Szabó

    kb 1-2 éve követem a blogotokat és nagyon szeretem, de teljesen megértem azt amit leírtál :)

  • Én is mindig örülök, ha új bejegyzést látok a blogon.:) Tényleg nehéz összeegyeztetni a munkát, sulit, magánéletet, háztartást meg mindent a blogolással. Főleg, hogy néha nem is idő kérdése a dolog, inkább hangulat-lelki állapot kell hozzá és van amikor egyszerűen nem kell erőltetni, ki kell várni, hogy jöjjön az inspiráció. Nagyon tisztellek emiatt Titeket, hogy nem ment át az egész nyögvenyelős, csakazértiscsinálós, profitorientált gépezetté, ahogy ezt sokaknál látom. Megmaradt pont olyan könnyed, szórakoztató, emberi blognak, mint amilyen volt. :)

    • nagyon köszönöm, hogy írtál! bennem nem realizálódott ez az oldal, de tök igazad van.


Ízelítő
Elérhetőség
bikirablog@gmail.com
Facebook
Bloglovin
Kövessetek Bloglovinon!
Instagram
Twitter
Archívum
Hamarosan
  • Teszt - Avon elektromos talpreszelő
  • Könyvajánló - Életed regénye
  • Élménybeszámoló Gyuláról
  • Teszt - MaybellineThe Falsies Push Up Drama
  • Teszt - Makeup Revolution Iconic Smokey szemhéjpúder paletta
  • Teszt - Maybelline Coral Fever Blush
  • Legnézettebb posztok
    loreal-sunkiss-jelly-2 loreal-cremegloss glamour-napok-2015-haul-7 dressingtable blogszülinap3
    arcápolás Astor Avon Catrice divat DIY Ebay essence FOTD hajtipp hajápolás haul Instagram kiegészítő könyv körömlakk L'oreal Lora Lovely Max Factor Nail Club Nivea NOTD NYC nyereményjáték OOTD outfit Rimmel ruha smink személyes szülinap tag testápolás teszt The Body Shop tipp turi zsákmány ékszer